A Rizspalánta-szútra

(fordította Tenigl-Takács László) 

[... 1-9.]
Eme függő keletkezés pedig kétféle (okbéliségből) fakad. Mi ez a kettő? Hogy okokhoz és feltételekhez kötött. A kétfélét pedig külső és belső (függő keletkezésként is) kell érteni. (10.)

Mi az okhoz kötöttség a külső függő keletkezésben? A magból csíra fejlődik, a csírából sziklevélke, a sziklevélből hajtás, a hajtásból sarj, a sarjból szár, a szárból rügy, a rügyből bimbó, a bimbóból virág, a virágból termés. Ha mag nincsen, nem lesz csíra sem, és így tovább, egészen addig, hogy ha nincs virág, nem lesz termés sem. Ha viszont van mag, kifejlődik a csíra is, és így tovább, egészen addig, hogy ha van virág, kifejlődik a termés is.

Eközben a magban nem merül fel: „belőlem fejlődik a csíra”, s a csírában sem merül fel: „a magból fejlődtem én”, és így tovább, egészen addig, hogy a virágban nem merül fel: „belőlem fejlődik a termés”, s a termésben sem merül fel: „a virágból fejlődtem én”. S mégis, ha mag van, kifejlődik a csíra, és így tovább, egészen addig, hogy ha virág van, kifejlődik a termés. Így kell érteni az okhoz kötöttséget a külső függő keletkezésben. (11.)

Mi a feltételekhez kötöttség a külső függő keletkezésben? Hogy a hat elem összeáll. Melyik ez a hat? ... A föld, a víz, a tűz, a szél, az űr és az évszak elem. Ezeket kell a külső függő keletkezésben a feltételekhez kötöttségnek tekinteni. (12.)

Ezek közül a föld elem a mag szilárdságát adja, a víz elem a magot megöntözi, a tűz elem a magot megérleli, a szél elem a mag kihajtását segíti, az űr elem a mag nem-akadályozottságát idézi elő, az évszak elem pedig a mag átalakulását idézi elő. Ha ezek a feltételek nincsenek jelen, a csíra nem fejlődik ki a magból. Ha viszont nem hiányzik a külső föld elem, s hasonlóképpen nem hiányzik a víz, a tűz, a levegő, az űr és az évszak elem sem, akkor mindezek együttes meglétekor, s a mag elmúltával, a csíra kifejlődik. (13.)

Eközben a föld elemben nem merül fel: „én adom a mag szilárdságát”, és így tovább, egészen az évszakig, amelyben nem merül fel: „én idézem elő a mag átalakulását”. Ahogyan a csírában sem merül fel: „eme feltételekből fejlődtem én”. S mégis, ha eme feltételek jelen vannak, a mag elmúltával csíra fejlődik, és így tovább, egészen addig, hogy a virág múltával termés fejlődik.

Ez a csíra nem magából teremtett, de nem is más teremtette, nem e kettő teremtette, nem isten teremtette, nem az idő alakította ki, nem a természetből származott, nem (valami egyedi okbéliségből született), de nem is ok nélkül jött létre. S mégis, a föld, a víz, a tűz, a szél, az űr és az évszak elemek együttes meglétekor, a mag elmúltával csíra fejlődik. ... (14.)

A külső függő keletkezésnek ötféle okbéliségét kell belátni: nem örök, nem megsemmisülő, nem átlépő, kicsiny okból hatalmas termést hozó, hasonlóhoz kötött. (15.)

Miért nem örök? Mert a csíra más, mint a mag. Mert a csíra nem ugyanaz, mint a mag. A csíra ugyanis nem az elmúlt magból sarjad, de nem is az el nem múltból, hanem a mag elmúlik, és ezzel egyidőben fejlődik ki a csíra. Ezért nem örök. (16.)

Miért nem megsemmisülő? Mert a csíra nem az előbb elmúlt magból sarjad, ám nem is az el nem múltból. Ezzel szemben: a mag elmúlik, s ezzel egyidőben keletkezik a csíra, mint ahogy a mérleg két serpenyője egyszerre süllyed és emelkedik. Ezért nem megsemmisülő. (17.)

Miért nem átlépő? Mert a csíra más, mint a mag. Mert a csíra nem az, mint a mag. Ezért nem átlépő. (18.)

Miért kicsiny okból hatalmas termést hozó? Mert kicsiny magot vetnek el, s az hatalmas termést hoz. Ezért kicsiny okból hatalmas termést hozó. (19.)

Miért hasonlóhoz kötött? Mert amilyen az elvetett mag, olyan a termés, amit hoz. Ezért hasonlóhoz kötött. Ekképpen kell szemlélni a külső függő keletkezés ötféle okbéliségét. (20.)

Ugyanígy a belső függő keletkezés is kétféle (okbéliségből) fakad. S mi ez a kettő? Hogy okokhoz és feltételekhez kötött. (21.)

Mi az okhoz kötöttség a belső függő keletkezésben? A nemtudás a késztetések feltétele, a késztetések a tudat feltétele, a tudat a név-alakzat feltétele, a név-alakzat a hat érzék-tartomány feltétele, a hat érzéktartomány az érzékelés feltétele, az érzékelés az érzet feltétele, az érzet a szomj feltétele, a szomj a ragaszkodás feltétele, a ragaszkodás a létesülés feltétele, a létesülés a születés feltétele, a születés a vénülés-halál feltétele. ... Ha a nemtudás nincs jelen, nem tapasztalhatók a késztetések ... (és a többi) sem.

Eközben a nemtudásban nem merül fel: „belőlem fejlődnek a késztetések”, s a késztetésekben sem merül fel: „a nemtudásból fejlődtünk mi”, és így tovább, egészen addig, hogy a születésben nem merül fel: „belőlem fejlődik a vénülés-halál”, s a vénülés-halálban sem merül fel: „a születésből fejlődtem én”. És mégis, ha van nemtudás, kifejlődnek a késztetések, és így tovább, egészen addig, hogy ha van születés, kifejlődik a vénülés-halál. Ekképpen kell szemlélni az okhoz kötöttséget a belső függő keletkezésben. (22.)

Hogyan kell tekinteni a feltételekhez kötöttséget a belső függő keletkezésben? Úgy, hogy a hat elem összeáll. Melyik hat elem áll össze? A föld, a víz, a tűz, a szél, az űr és a tudat elem. Ezeket kell a belső függő keletkezésben a feltételekhez kötöttségnek tekinteni. (23.)

Mi a föld elem a belső függő keletkezésben? Amiből a test összetartása révén annak szilárdsága kifejlődik - ezt nevezik föld elemnek. Ami a testben a keringés feladatát ellátja, ezt nevezik víz elemnek. Ami a testben a megivottat, megevettet és lenyeltet megemészti - ezt nevezik tűz elemnek. Ami a testben a ki- és belélegzés feladatát ellátja - ezt nevezik szél elemnek. Ami a testben a belső üregeket kifejleszti - ezt nevezik űr elemnek. Ami a nád kévébe kötéséhez hasonlóan, a név-alakzatot kifejleszti, a tudat öt testét összekötő és szennyes elme tudatot nevezik tudat elemnek. Ha ezek a feltételek nincsenek jelen, a test kifejlődése nem történik meg. ... (24.)

Eközben a föld elemben nem merül fel: „belőlem fejlődik ki a test szilárdsága”, a víz elemben nem merül fel: „a testben a keringés feladatát én látom el ”, a tűz elemben nem merül fel: „a testben a megivottat, megevettet és lenyeltet én emésztem”, a szél elemben nem merül fel: „a testben a ki- és belélegzés feladatát én látom el”, az űr elemben nem merül fel: „a testben a belső üregeket én fejlesztem ki”, a tudat elemben nem merül fel: „a testben a név-alakzatot én fejlesztem ki”. Amiképpen a testben sem merül fel: „eme feltételekből születtem én”. És mégis, eme feltételek együttes meglétekor a test létrejön. (25.)

Ebben a föld elem nem magavaló, nem lényeg, nem lélek, nem élőlény, nem emberi, nem emberszerű, nem nő, nem férfi, nem nemtelen, nem „én”, nem az „enyém”, nem is akárki másé. Hasonlóképpen: a víz elem, a tűz elem, a szél elem, az űr elem, a tudat elem nem magavaló, nem lényeg, nem lélek, nem élőlény, nem emberi, nem emberszerű, nem nő, nem férfi, nem nemtelen, nem „én”, nem az „enyém”, nem is akárki másé. (26.)

Mi ebben a nemtudás? Eme hat elemet egynek ismerni, egésznek ismerni, mulandótlannak ismerni, állandónak ismerni, öröknek ismerni, élvezetesnek ismerni, magavalónak ismerni, lényegnek ismerni, léleknek, személynek, emberinek, emberszerűnek ismerni, annak ismerni, ami az „ént” s az „enyémet” megalkotja. Eme sokféle tudatlanságra mondják, hogy nemtudás.

Ha nemtudás van, akkor az érzéktárgyak iránt vágy, viszolygás és tompaság keletkezik. Az érzéktárgyak iránti vágyat, viszolygást és tompaságot mondják késztetéseknek. A dolgokról való tudomás a tudat. A tudattal együtt keletkező négy, nem alakzatos ragaszkodás-halmaz a „név”. Ez a négy elemmel és az azokból származott dolgokkal együtt a név-alakzat. A név-alakzathoz kapcsolódó képességek a hat érzéktartomány. Három tartam összekapcsolódása az érzékelés. Az érzékelést követi az érzet. Az érzethez-kötődés a szomj. A szomj elhatalmasodása a ragaszkodás. A ragaszkodásból-születő és az újralétesüléshez vezető tett a létesülés. A halmazok létesülés-okozta megtestesülése a születés. A születés halmazainak beérése a vénülés, a megvénült halmazok pusztulása a halál... (27-29.)

Így e függő keletkezés tizenkét tagja egymásnak oka, egymásnak feltétele, nem mulandó és nem örök, nem nem-összetett és nem összetett, nem ok nélküli, nem feltétel nélküli, nem érzékelő, nem elmúló tartamú, nem megsemmisülő tartamú, nem megszűnő tartamú, időtlen idők óta folyamhoz hasonlóan áramlik szakadatlanul. (30.)

S ahogy ez a függő keletkezés folyamhoz hasonlóan áramlik szakadatlanul, a tizenkét tagú függő keletkezésnek négy tagja teremt együttesen következményeket. Mi ez a négy? A nem-tudás, a szomj, a tett és a tudat. (31.)

Ezek közül a tudat mag-mibenlétű ok, a tett mező-mibenlétű ok, a nemtudás és a szomj szenv-mibenlétű ok. A tudat magja a tettekből és a szenvekből születik. A tett a tudat magvának termőtalaját adja, a szomj a tudat magját megöntözi, a nemtudás a tudat magját elveti. Ha ezek a feltételek nincsenek jelen, nem hajt ki a tudat magja sem. (32.)

Eközben a tettben nem merül fel: „én adom a tudat magjának termőtalaját”, a szomjban nem merül fel: „a tudat magját én öntözöm”, a nemtudásban nem merül fel: „a tudat magját én vetem el”. Amiképpen a tudat magjában sem merül fel : „eme feltételekből sarjadtam én.” (33.)

S a tudat magja a tettek mezején, a szomjtól öntözve, a nemtudás által elvetve mégis szárba szökken, itt vagy ott a létrejövő érzéktartományok újraegyesülésekor a név-alakzat csíráját kifejleszti az anyaölben.

 A név-alakzat csírája nem magából termett, de nem is más teremtette, nem e kettő teremtette, nem isten teremtette, nem az idő alakította ki, nem a természetből származott, nem (valami egyedi okbéliségből született), de nem is ok nélkül jött létre. S mégis, az apa és anya egyesülésekor, megfelelő időszakban, étvággyal telve, a többi feltétel együttes meglétekor, a tudat magja kifejleszti a név-alakzat csíráját az anyaölben. Annak ellenére, hogy a tartamoknak nincs birtokosa, nem az „enyémek”, nincs ragaszkodásuk, az űrhöz hasonlítanak, mibenlétük káprázat-jellegű. (Mégpedig) azért jön létre, mert nem hiányoznak az okok és feltételek. (34.)

Továbbá: látó tudat ötféle okbéliségből kél. S mi ez az öt? Nos, a szem, az alakzat, a fény, az űr és a rá irányuló elme feltétele kell ahhoz, hogy látó tudat legyen. A látó tudat alapjának feladatát a szem látja el, támasztékának feladatát az alakzat látja el, a megvilágítás feladatát a fény látja el, az akadályozatlanság feladatát az űr látja el, a visszatükrözés feladatát a rá irányuló elme látja el. Ha nincsenek meg ezek a feltételek, nem jön létre a látó tudat. Ha viszont nem hiányzik a belső szem-érzékszerv, továbbá nem hiányzik az alakzat, a fény, az űr és a rá irányuló elme, akkor mindezek együttes meglétekor a látó tudat létrejön.

Eközben a szemben nem merül fel: „én a látó tudat alapjának feladatát látom el”, az alakzatban nem merül fel: „én a látó tudat támasztékának feladatát látom el”, a fényben nem merül fel: „én a megvilágítás feladatát látom el”, az űrben nem merül fel: „én a látó tudat akadályozatlanságának feladatát látom el”, a rá irányuló elmében nem merül fel: „én a látó tudat tükrözésének feladatát látom el”. Amiképpen a látó tudatban sem merül fel: „eme feltételekből lettem én”. Mégis, ha ezek a feltételek együtt vannak, akkor látó tudat keletkezik. A többi képességeknél is ezt a (következtetést) kell tenni. (35.)

Semmilyen tartam nem megy át ebből a világból a másik világba. A tett gyümölcse mégis tapasztalható, mert nem hiányoznak az okok és feltételek. Koldusok, olyan ez, mint amikor az arc képét látjuk a tiszta tükörben. Az arc nem megy át a tükörbe, a képét mégis tapasztaljuk, mert nem hiányoznak az okok és feltételek. Ezért senki sem távozik el ebből a világból, s nem születik egy másik helyen. A tett és gyümölcse mégis tapasztalható, mert nem hiányoznak az okok és feltételek. (36.)

Olyan ez, mint amikor a holdkorong négyezer jódzsana magasan elvonul, s mégis látjuk a Hold tükörképét a kicsiny vizesedényben. A holdkorong nem szállt le a magasból, s nem ment be a kicsiny vizesedénybe, a holdkorongot mégis (ott) tapasztaljuk, mert nem hiányoznak az okok és feltételek. (37.)

Olyan ez, mint amikor a tűz nem ég, mert hiányoznak az okok és feltételek. Ám amint együtt vannak az okok és feltételek, (újra) ég.

Ugyanígy fejlődik ki a tettekből és szenvekből születő tudat magjából a név-alakzat csírája az anyaölben, amikor itt vagy ott a létrejövő érzéktartományok újraegyesülnek, annak ellenére, hogy a tartamoknak nincs birtokosa, nem az „enyémek”, nincs ragaszkodásuk, az űrhöz hasonlítanak, mibenlétük káprázat-jellegű. (Mégpedig) azért fejlődik ki, mert nem hiányoznak a feltételek. Ekképpen kell szemlélni a feltételekhez kötöttséget a belső függő keletkezésben. (38.)

A belső függő keletkezésnek ötféle okbéliségét kell belátni: nem örök, nem megsemmisülő, nem átlépő, kicsiny okból hatalmas termést hozó, hasonlóhoz kötött. (39.)

Miért nem örök? Mert a halállal bevégződő halmazok mások, mint a születésben résztvevők, a halállal bevégződő halmazok nem ugyanazok, mint a születésben résztvevők. Ezzel szemben: a halállal bevégződő halmazok elmúlnak, s megnyilvánulásba lépnek a születésben résztvevők. Ezért nem örök. (40.)

Miért nem megsemmisülő? Mert a születésben résztvevő halmazok nem a halállal bevégződő halmazok elmúlása után lépnek megnyilvánulásba, de nem is azok elmúlása híján. Ezzel szemben: a halállal bevégződő halmazok elmúlnak, és ezzel egyidőben megnyilvánulásba lépnek a születésben résztvevő halmazok, mint ahogy a mérleg két serpenyője egyszerre süllyed és emelkedik. Ezért nem megsemmisülő. (41.)

Miért nem átlépő? Mert a nem azonos osztályú lények azonos osztályba mennek át egy másik születésben. Ezért nem átlépő. (42.)

Miért kicsiny okból hatalmas termést hozó? Mert egy kicsiny tett beérésekor hatalmas következményeket kell megtapasztalni. Ezért kicsiny okból hatalmas termést hozó. (43.)

Miért hasonlóhoz kötött? Mert amilyennek tapasztalják az elkövetett tettet, olyannak tapasztalják annak termését is. Ezért hasonlóhoz kötött. Így kell szemlélni a belső függő keletkezés ötféle okbéliségét. (44.)